Az emberi természet jellemzője, hogy rendkívül kíváncsi, és szívesen bepillant mások házába, ha erre lehetősége nyílik. Van valami lenyűgöző abban, ahogyan az emberek feldíszítik lakóhelyüket, és elgondolkodunk, vajon mi inspirálja őket, amikor kiválasztanak egy bizonyos dizájnt. Nyilván a társadalom egésze, az aktuális divat nagy hatással van ezekre a döntésekre, amint azt az alábbiakban láthatjuk. Mai írásomban az elmúlt évszázad népszerűvé váló konyháit lessük meg, ami minden korszakban a ház legfontosabb szobája volt. Hogyan változtak a konyha-dizájnok a XX. században?

1910-es évek – A szabadon álló bútorok konyhái

Az 1910-es években a konyhákban nem volt beépített készülék, vagy gép és a konyhaszekrény is hiányzott. A konyhabútorok többségét kicsit eltávolították a faltól, ez különösen a mosogatókra volt igaz, és körkörösen helyezték el. Ennek az volt főként az oka, hogy a berendezés, a szükséges eszközök a háziasszonynak kézre legyen, és a nem szorosan falhoz tapadó elrendezéssel megakadályozták a penészesedés kialakulását is.

Fotó: Archive Farms / Getty Images

Fotó: Library of Congress / Getty Images

Bár az általános kialakítás meglehetősen haszonelvű volt, mégis a konkrét stílusválasztásra összpontosítottak. Díszítéshez mesterséges csempéket és linóleumnyomatokat használtak, mert nagyon szerették a sokmintás díszítőelemeket, beleértve a virágokat és a gyémántokat is.

1920-as évek – Higiénia mindenekelőtt

Az 1920-as évek konyháiban még mindig gyakoriak voltak a szabadon álló bútorok, vagyis kevés volt a pult. Csak a gazdagok engedhették meg maguknak a beépített szekrényeket és mosogatókat, így sokaknak a tér nagy részét elfoglaló, terjedelmes készülékekkel kellett megküzdeniük.

Fotó: Underwood Archives / Getty Images

Az elektronikus készülékek a ’20-as években kezdtek megjelenni a piacon. A hűtőszekrények 1927-ben jutottak be az átlagemberek otthonába, és így le tudták cserélni a jégszekrényeket. Kenyérpirítót, kávéfőzőt és gofrisütőt tettek ki az étkezőasztalokra.

Fotó: Underwood Archives / Getty Images

Fotó: Smith Collection / Getty Images

A legfigyelemreméltóbb elvárás azonban az volt, hogy a berendezések és a pult, a felületek könnyen tisztíthatóak legyenek. Mivel a legtöbb tárgy linóleumból és zománcból készült, s így könnyen letörölhető volt, ez a cél megvalósulhatott.

1930-as évek – Egy modernebb design megjelenése

A 1930-as években a konyhák korszerűbbé váltak, köszönhetően a Bauhaus-nak, a német modern design iskolának. A kályhákat és mosogatókat a pultba építették, míg a szekrények főként szabadon álltak.

Fotó: H. Armstrong Roberts / Getty Images

Kicsit praktikusabbá alakították a 30-as évek konyháit, mivel egyre kevesebb cseléd dolgozott a házaknál, így szükséges volt az, hogy a ház asszonya könnyen mozogjon a saját konyhájában. A hatékonyságra és a hely megfelelő kihasználására összpontosítottak, vagyis: a kályhákat a pult alatt helyezték el, a vasalódeszkákat a falon tárolták, és a mosogatók is közelebb kerültek a tűzhelyhez.

Fotó: H. Armstrong Roberts / Getty Images

A nagy gazdasági világválság után az amerikaiak az esztétikára összpontosítottak. Az 1920-as évek Art Deco mozgalma megérkezett a konyhákba is, hangsúlyt fektetve az elegáns vonalakra, a fényre és a geometriai motívumokra. A sötétkék, az arany és a vörös népszerű színek voltak, a kockás linóleumpadló pedig rendkívül népszerűvé vált.

Fotó: Underwood Archives / Getty Images

1939-ben vezették be az úgynevezett „öntisztuló konyhának” vagy „holnap konyhájának” nevezett programot. Úgy tervezték meg a konyhát, hogy könnyebben tisztíthatók legyenek, a mosogatók és a pult pedig rozsdamentes acélból készültek.

1940-es évek – Vintage és retro

Míg sok konyhában még mindig megtalálható volt az előző évtizedek elrendezése, az 1940-es években nyitottabbak lettek az emberek más tervek iránt is. 1947-ben a tervezők „új” konyhákat hirdettek, amelyek kényelmesebbek, beleértve a főzéshez szükséges előkészítő asztalokat, a „keverő sarkokat” és a székeket, amelyeken az emberek ülhetnek főzés közben.

Fotó: Bettmann / Getty Images

Fotó: Underwood Archives / Getty Images

A bútorok az évtized folyamán megőrizték a régi stílust, de az emberek most már büszkén helyezték az edényeket a nyitott polcokra, növényeket helyeztek el az ablakokban, amelyeket hímzett függönyökkel díszítettek, ezt a stílust tükrözik a kanapék és padok az étkezőben.

Fotó: FPG / Getty Images

A szekrényeket kasmír mintákkal festették ki. A linóleum padló továbbra is népszerű választás volt, de most különböző színekben és mintákban árusították az üzletek, akárcsak a munkalapokat.

1950-es évek – Az amerikai háziasszony

A második világháború végén a nők főleg otthoni teendőket végeztek, így a konyha sem maradt használatlanul. A hirdetők és a vállalatok mindent beleadtak, hogy felhívják a hölgyek figyelmét termékeikre: bútorokra, konyhai eszközökre. Ebben a korban főként a kisebb méretű és praktikusan felhasználható bútorok voltak a nyerők, jobban szerették azt, amit többféle dologra lehetett használni. Az étkezők és a konyhák egybe lettek nyitva, már nem voltak egymástól elszeparálva. A legnépszerűbb szín a sárga, a rózsaszín, a zöld és a türkiz volt, de a virágmintás tapéta az még mindig nem ment ki a divatból.

Fotó: GraphicaArtis / Getty Images

Az ötvenes évek konyhájában aztán megjelentek: az élénk színű kályhák, az egyedi szekrények, hűtőszekrények üvegpolcokkal és rekeszekkel, valamint sütők, mosdók és főzőlapok, közvetlenül a pultba és a falba építve. Az elektromos tűzhelyek is piacra kerültek, és gyorsan népszerűvé is váltak.

Fotó: GraphicaArtis / Getty Images

Fotó: Tom Kelley Archive / Getty Images

Ekkortájt váltak a konyhák a státuszunk jelévé. Az acélból készített konyhaszekrények a gazdagság jelei voltak, míg az elektronikus eszközöket, például az egyszerű keverőket és a zöldbab-szeletelőket azért tartották fontosnak, hogy a barátok és a család előtt hencegjenek.

1960-as évek – Menő és arany

Az 1960-as évek rossz időszak volt, így természetes, hogy az évtized konyhái ezt tükrözik. Az avokádó zöld és az arany voltak a tervezők választott színei, de divatosak voltak a merész minták is. A lakástulajdonosok többnyire úgy döntöttek, hogy fa szekrényeiket természetes állapotukban hagyják meg.

Fotó: H. Armstrong Roberts / Getty Images

Az 1950-es évekhez hasonlóan ezek a konyhák hosszabb munkalapokat kaptak, és a természetes világításra összpontosítottak. Egyedülálló U-alakú kialakításuk teret engedett a pultnak, és a meghittség érzetét keltette anélkül, hogy falak zárták volna el.

Fotó: Heritage Images / Getty Images

Míg a mikrohullámú sütők korábban csak a gazdagok számára voltak elérhetők, 1967-ben már mindenki hozzáférhetett. Már nem luxuscikknek számított, ráadásul a hűtőszekrénnyel, valamint a mosogatógéppel párosítva lehetővé tették a konyhák korszerűbbé tételét.

Fotó: Steven Gottlieb / Getty Images

Ja, és nem felejthetjük el megemlíteni a lyukakkal ellátott táblát. Ez volt a nélkülözhetetlen konyhai kiegészítő a 60-as években, mivel az edények kényelmes tárolására és dekorációként is funkcionált.

1970-es évek – A Formica divat

Az évtized legnépszerűbb anyaga a Formica volt. Különféle színekben árulták, lehetővé téve a lakástulajdonosok számára, hogy kreatívan állítsák össze konyhájuk berendezését, hangsúlyozva a tulajdonos személyiségét, mert azt tartják, hogy egy konyha tökéletesen megmutatja azt, milyen a tulajdonosa.

Fotó: Ullstein Picture Dtl. / Getty Images

Fotó: H. Armstrong Roberts / Getty Images

A konyhák egyre nagyobbak lettek, így több minden fért el a helyiségben. Növények kerültek a munkalapokra, a polcok pedig kosarakban tárolt tárgyakat tartalmaztak.

Fotó: H. Armstrong Roberts / Getty Images

Az 1970-es években a konyhák, mint valami szigetek tündököltek. Meghosszabbították a pult részt, és a falakat is „tárolóként” használták. A háztulajdonosok edényeket, serpenyőket és más tárgyakat akasztottak fel ezekre a felületekre, így nyerték el azt, amit sokan „vidéki hangulatnak” neveztek.

1980-as évek - Visszatérés az ipari formatervezéshez

Mivel egyre több nő kezdett el dolgozni és eljárni munkahelyekre, ezért ritkábban tudtak főzőcskézni a konyhájukban. A lakótulajdonosok ezért inkább a praktikussággal törődtek, mint a dizájnnal. Fontosabb volt, hogy a konyha a célnak megfeleljen, és működőképes legyen, mint az, hogy jól nézzen ki. Ez nagyobb pult hozzáadását jelentette, és ismét használták a spájzokat.

Fotó: Evening Standard / Getty Images

A tapéták és a laminált pult helyett csempéket tettek fel a falakra. A padlóburkolat is megváltozott, a többség kockás csempét használt.

Fotó: Frederic Lewis / Getty Images

Fotó: H. Armstrong Roberts / Getty Images

A 80-as években a modern színeket kedvelték. A föld színei domináltak a falakon, a szekrényen és a padlón, fehér színű konyhaszekrényhez fekete gáztűzhelyet és mikrohullámú sütőt helyeztek el.

1990-es évek – Gránit pult

Lehet, hogy a kialakult konyhastílus a korábbi években mindig is a gránitot akarta megcélozni, de a gránit pult csak az 1990-es években vált népszerűvé. A múltat képviselő pasztell színek helyett előtérbe került a fekete, fehér, zöld, szürke és kék, amely jól mutatott a tapéta mellett.

Fotó: Picture Alliance / Getty Images

Azok, akik a 90-es években nőttek fel, emlékezhetnek arra, hogy a konyhák többsége elhagyta a parasztházakra jellemző stílust, ami korábban gyakori volt. A világos színű fa, a sárgaréz hatására a lakástulajdonosok európai hangulatban érezték magukat.

Fotó: United Archives / Getty Images

Fotó: ClassicStock / Getty Images

Habár a '80-as években jelent meg először a fehér konyhabútor, mégis a '90-es években tett szert akkora népszerűségre, ami még a mai napig is tart. A korábban rozsdamentes acélból készült készülékeket, berendezéseket is fehér színben kezdték forgalmazni, és egyesek odáig mentek, hogy a falakat szintén fehérrel csempézték.

Forrás:

thevintagenews.com