A Yule log, vagy Bûche de Noël, vagyis a Karácsonyi fatörzs torta több, mint 100 évvel a születése után sem hiányozhat a franciák ünnepi asztaláról. Noha a fatörzs torta meséje napjainkban már a konyhában kezdődik, de nem volt ez mindig így. Eredetileg a szóban forgó fatörzset egyáltalán nem az asztalra szánták, hanem a kandallóba. Valóban: egy igazi fatörzs történetünk szereplője.

A karácsonyi fatörzs meséje

A 13. században – amikor a történet elkezdődött – szinte egész Európában volt egy szokás: Karácsony estéjén a családok összegyűltek a nagy, nyílt lánggal égő tűzhely körül. A melegben mindenki számára jutott hely, meghitt, szeretetteljes hangulat köszöntött az otthonokba. Karácsonyi dalokkal, mesékkel és az elmúlt idők történeteivel szórakoztatták egymást a családtagok. A tüzet pedig fahasábokkal, rönkökkel tartották égve. A fahasábok között azonban mindig akadt egy, amely különbözött az összes többitől, és amelyet épp emiatt nem vethettek csak úgy a tűzre. Különös erőt tulajdonítottak neki, hiszen erősebb volt, keményebb, és nagyobb, mint az összes többi. Ezt a fatörzset közösen, szertartás keretében égették el, a szertartás előtt minden esetben kezet kellett mosni. A fadarabnak egészen újév napjáig, vagy akár Vízkeresztig égnie kellett. Ezért ezt a különleges, nagy fadarabot kellett használni a célhoz, hogy kitartson addig. A választott farönköt szalagokkal, levelekkel és ágakkal díszítették, majd egy nagy ünneplés közepette a kandallóban meggyújtották.

Akkoriban valódi kincsnek számított az élelem és a tűzifa, így egy átlagos család nemcsak áldásban részesült a szokást betartva, de áldozatot is kellett hozniuk, hiszen főként a téli, hideg hónapokban sok lemondással járt egy ekkora cselekedet elvégzése.

Franciaország egyes részein különbségek mutatkoztak például a fa fajtájának kiválasztásában, vagy a meggyújtás módjában, és az égetés hosszában is. A déli területeken például a családfő olajjal, sóval és borral locsolta meg a rönköt, amit aztán a család legfiatalabb tagja gyújtott meg. Más részeken a családok lánytagjai kapták ezt a feladatot, de voltak olyan helyek, ahol az anyákra hárult a farönk meggyújtása. A megszentelt farönk hosszú ideig gondoskodott a melegről, hamuvá válva pedig óvta a családot minden bajtól, és távol tartotta a gonoszt a ház lakóitól. Szenteste éjjelén viszont a hamut nem lehetett kidobni, mert úgy vélték, az balszerencsét okozhat.

Provence-ben az egész család együtt kereste és vágta ki a rönköt, és minden este csak egy kicsi részt égettek el belőle, 12 napon át. Ha a rönkből a 13. napra maradt egy kis darab, akkor azt bent a házban megőrizték a következő évre. Azért nem kint, mert óvták a villámlástól. Hollandia egyes részein is követték a családok ezt a hagyományt, de ők az ágy alatt tárolták a farönköt. A legtöbb európai országban Szenteste reggel vágták ki a rönköt, és még aznap este meggyújtották. Az Egyesült Királyságban, Cornwall-ban a rönköt kiszárították, majd leszedték róla a kérget, és csak ezután vitték a házba, hogy elégessék. A Yule Log szokása Európa-szerte elterjedt, és a különböző országokban különböző fafajtákat használtak.

Az Egyesült Királyság egyes részein, mint Devonban és Somersetben sok család tartott gallyakat is a rönk mellett. Ez egy régi legenda miatt volt így, amely szerint József, Mária és Jézus nagyon fáztak, amikor rájuk találtak a pásztorok karácsony éjszakáján. Így hát a pásztorok kerestek néhány gallyat, amit elégettek, hogy melegen tartsák őket. Írország kimaradt a rönk meggyújtásából, ők gyertyát tartottak a fahasáb helyett, és azzal tartották a szokást, bár ezt csak szilveszterkor és az azt követő tizenkettedik éjszakán gyújtották meg.

Mindenki másban hitt, és más okból tartotta be ezt a szokást. A kelták ezzel a tradícióval a téli napfordulót ünnepelték, míg a keresztényeket a farönk arra a jászolra emlékeztette, amelyben a kis Jézus született. A babonás emberek azt gondolták, hogy ez a parázsló fadarab fogja őket megvédeni a gonosz szellemektől.

A karácsonykor tűzre vetett farönk Bûche de Noël (francia szó) néven vált kedvelt desszertté, noha Olaszországban Ceppo néven, Angliában pedig Yule log néven ismerik.

A rönkégetési szokásnak a modern tűzhelyek, kisebb méretű öntöttvas-kályhák megjelenése vetett véget a 19. században. Az új tűzhelyek kiszorították a kemencét a háztartásokból. A fahasáb már nem tűzifaként, hanem ágakkal és gyertyákkal feldíszítve, dekorációként került az ünnepi asztalra. A karácsonyi fatörzs lassan a feledés homályába veszett, hogy egy egészen más formában visszatérjen a konyhákba, és ismét betöltse a védelmező szerepet.

Magát a desszertet egy cukrászmesternek köszönhetjük, aki 1945-ben készített egy fatörzsre emlékeztető édességet. A tekercset csokoládékrémmel vonta be és barázdásra mintázta, hogy minél jobban emlékeztessen egy igazi fatörzsre. Habár a gasztronómia hagyomány úgy tartja, hogy voltak jóval korábbi receptek, próbálkozások is, az biztos, hogy a 20. században lett népszerű sütemény a karácsonyi fatörzs.

A Karácsonyi fatörzs-sütemények krémmel megkent csokis piskótatekercsből készülnek. A külsejüket csokoládéval vagy csokoládémázzal borítják, és úgy díszítik, hogy úgy nézzen ki, mint egy farönk. Vannak, akik szeretnek kiegészítő díszítéseket, például marcipán gombát is a sütire, vagy mellé tenni. A krém is variálható, attól függően, milyen ízben szeretnénk elkészíteni a fatörzsünket. Akár tehetünk bele gyümölcsöt is. A tetejére pedig kerülhet marcipán a csokis krém helyett, vagy lehet a krém kávés. Mamár sokféleképpen csinálják ezt a desszertet is.

A karácsonyi fatörzs receptje

Hozzávalók a tésztához:

• 6 evőkanál cukor
• 6 db tojás
• 6 evőkanál rétesliszt
• 3 evőkanál kakaó (Ez csak abban az esetben kell, ha csokis piskótát szeretnénk készíteni. Ha nem, akkor ez elhagyható.)
• 3 evőkanál rum
• késhegynyi szódabikarbóna
• csipet só         

Hozzávalók a csokis-vajas krémhez:

• 15 dkg cukor
• 3 db tojás
• 3 evőkanál kakaópor
• reszelt narancshéj
• 20 dkg vaj

Elkészítés:

Piskótát készítünk: A 6 tojásnál szétválasztjuk a fehérjét a sárgájától, de mindre szükség lesz a süteményhez, tehát ne tegyük el későbbre. A cukrot a tojássárgájával, és a szódabikarbónával habosra keverjük, majd beledolgozzuk a kakaóport, a sót, a lisztet, végül óvatosan belekeverjük a kemény habbá vert tojásfehérjét is. A masszát sütőpapírral kibélelt sütőlemezre öntjük, ujjnyi vastag tésztát kell kapnunk, ezért nagy tepsi használata javasolt (amekkorát vásárláskor a gáztűzhelyhez adnak). Kb. 10 perc alatt megsütjük.

Tiszta konyharuhára borítjuk, a papírt lehúzzuk róla, a piskótát pedig rummal meglocsoljuk. A konyharuha segítségével többször ki-be tekerjük, még melegen. Erre azért van szükség, hogy rugalmas maradjon, mert ha hidegen próbáljuk meg feltekerni, akkor eltörik. Felcsavarva hagyjuk kihűlni.

Elkészítjük a krémet: A cukrot az egész tojással és a kakaóporral habosra verjük, narancshéjjal ízesítjük, majd gőz fölött sűrű krémmé keverjük. Langyosra hűtjük és kikeverjük a puha vajjal. A szétnyitott piskótatekercset megkenjük a krém felével, összetekerjük, majd kívül is bevonjuk a kakaókrémmel. A krémet villával barázdásra mintázzuk, hogy farönkhöz hasonlítson. Szeletelés előtt néhány órára, vagy akár egy éjszakára hűtőszekrénybe tesszük.

Forrás:

whychristmas.com

Recept: bbc.co.uk

Kép: wikipedia