A vegetarianizmus (a húsmentes étkezés követése) és a veganizmus (minden állati eredetű termék kerülése) egyre népszerűbb táplálkozási választás. De a hús elhagyásának ötlete semmiképpen sem új keletű –, az emberek ősidők óta döntenek úgy, hogy lemondanak az állatok fogyasztásáról.

Mai írásomban a történelem leghíresebb vegetáriánusai közül válogattam.

Püthagorasz, latinul: Pythagoras

Pythagoras és követői, forrás: Photos.com/Thinkstock

A szamoszi ókori görög matematikusról és filozófusról a mai napig nem sikerült eldönteni, hogy valóban vegetáriánus volt-e, vagy sem. Az viszont tény, hogy Pythagoras (élt: Kr. e. 570 körül – Kr. e. 495) neve olyan szorosan kötődik a hús és hal mellőzésének gondolatához, hogy egészen az 1840-es évekig a húsmentes táplálkozást Püthagoraszi étrendként ismerték, ennek gyakorlóit pedig püthagoreusoknak nevezték. Kezdetben ugyanis még nem használták a vegetáriánus szót. Bár viták még mindig folynak arról, hogy Pythagoras a mai értelemben vett vegetáriánus étrendet gyakorolta-e, vagy csak bizonyos húsfajtákat hagyott ki az étrendjéből. Pythagoras ugyanis semmilyen írásos bizonyítékot sem hagyott hátra, és részletes kortárs beszámolók sincsenek az étkezési szokásairól. Sok forrás arról számol be, hogy Pythagoras és hívei szigorú étrendet követtek, amely nem tartalmazott állati eredetű terméket, s még az i.e. 4. században élt matematikus és csillagász Eudoxus of Cnidus is arról számolt be, hogy a püthagoreusok semmilyen állatot nem voltak hajlandók megenni, sőt még a vadászokat és a henteseket is kerülték. Viszont megjelentek azok is természetesen, akik mindezt cáfolták, így Arisztotelész (görög tudós és filozófus) és Arisztoxenosz (ókori görög zeneteoretikus, Arisztotelész tanítványa) véleménye szerint valamennyi húst azért fogyasztottak, de ezek vallási és rituális szabályok szerint épültek be az étrendjükbe, vagyis meghatározták, hogy mely állatok és állatrészek fogyasztása engedélyezett.

Nagy Szent Antal, vagy Remete Szent Antal, görögösen: Antóniosz 

Antóniosz, forrás: Giraudon/Art Resource, New York

A korai kereszténységben számos teljes vegetáriánus, illetve szemi-vegetáriánus (ők fogyasztják a hús bizonyos fajtáit, mint például csirke, vagy hal) csoport létezett. Az egyik nem más, mint a sivatagi atyák egyike, vagyis az első ismert keresztény remete, Egyiptomi Szent Antal (élt: 251 – 356. január 17.) volt.

Szent Antalról úgy tartják, ő volt az, aki a szervezett kereszténységet megalkotta. A hosszú életű remete motivációja a hús elhagyására nem az volt, mint a legtöbb modern vegetáriánusé. Számára a cél a lelki tisztaság elérése volt, ennek érdekében pedig mindent került, amiben csak csekély örömét is lelhette volna. Rendszeresen böjtölt, teljesen lemondott, cölibátusi életet élt, és kerülte az alvást is.

Leonardo da Vinci

Leonardo da Vinci, forrás: Alinari/Art Resource, New York

Az itáliai festő, tudós, matematikus, feltaláló Leonardo da Vinci (élt: 1452. április 15. – 1519. május 2.) vegetarianizmusa nem bizonyított minden kétséget kizáróan. Viszont van néhány bizonyíték arra, amire arra következtethetünk, hogy Leonardo nem fogyasztott húst. Az egyik ilyen egy korabeli levél, amelyet Andrea Corsali olasz felfedező írt Giuliano de' Medicinek (Leonardo támogatója), és ebben a levélben a felfedező felsorolja azokat a vegetáriánusokat, akikkel Indiában találkozott. Ebben a levélben arról írt, hogy vannak olyan emberek, akik nem fogyasztanak semmi olyan élőlényt, amiben vér van, s itt említette meg példaként Leonardo da Vincit is.

Fennmaradt néhány jegyzetfüzet da Vincitől is, bár ezekben a festő nem említi azt, hogy fogyasztott-e húst, vagy sem. Viszont olyan feljegyzés szerepelt benne, amelyben mélységes aggodalmát fejezte ki az állatok jóléte iránt, és szomorúan töltötte el a tény, hogy az állatokat azért nevelik és tartják, hogy aztán az emberek megöljék, és megegyék őket.

Mahatma Gandhi

Mahatma Gandhi, forrás: Vithalbhai Jhaveri—Dinodia Photo/age fotostock

Az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja, azaz az indiai jogász, politikai és spirituális vezető, valamint aktivista gyermekkorától vegetáriánus volt, hiszen egy vegetarianizmust gyakorló vaisnava hindu családban nőtt fel. Serdülőkorában Gandhi azonban egy időre eltávolodott családjától, így hagyományait, szokásait sem követte, dohányzott és időnként húst is evett. Gandhi később ismét elköteleződött a vegetarianizmus iránt, bár elég sok nehézségbe ütközött. Mivel Angliában tanult jogot, így előfordult, hogy naponta akár 10-12 mérföldet is gyalogolnia kellett, hogy vegetáriánus éttermet találjon.

Franz Kafka

Franz Kafka, forrás: Archiv für Kunst und Geschichte, Berlin

Az éhezőművész (A hunger artist) szerzője krónikus emésztési problémáktól szenvedett, amelyeket lakto-vegetáriánus (tejterméket fogyasztó) étrenddel próbált kezelni. Amellett, hogy vegetáriánus volt, Franz Kafka (élt: 1883. július 3. –1924. június 3.) számos más étkezési divatot is követett, köztük a „Nagy rágó” néven elhíresült Horace Fletcher tanításait, aki azt állította, hogy az ételt alaposan meg kell rágni, legalább százszor percenként, amíg folyóssá válik, mert a „természet megbünteti azokat, akik nem rágnak”.

Kafkának etikai aggályai is voltak az állatok elfogyasztásával kapcsolatban. Egy alkalommal, miután vegetáriánus lett, Kafka ellátogatott egy akváriumba egy barátjával, s az író azt suttogta az egyik halnak: „Most tiszta lelkiismerettel nézhetek a szemedbe.”

Mary Shelley

Mary Wollstonecraft Shelley, forrás: AISA—Everett/Shutterstock.com

A vegetáriánus kifejezés még nem létezett a romantika korszakának kezdetén, de az akkori korban élő és alkotó irodalmárok húsmentes étrendet követtek. A romantikus mozgalom egyik jellegzetes gondolata a természet szépségének mélységes elismerése volt; sok romantikus értelmiségi számára ez egyszerűen összeegyeztethetetlen volt a húsevéssel.

Mary Shelley (élt: 1797. augusztus 30. – 1851. február 1.) is húsmentesen étkezett, s úgy is tartják, hogy híres regénye, a Frankenstein egyfajta vegetáriánus kiáltvány is, hiszen a szörnyeteg halott emberi testrészek elemeiből áll össze. Az eredeti műben azonban Shelley meg is említi, hogy a szörny részei nem csak a boncteremből származnak, hanem a vágóhídról is, egy olyan helyről, amely ugyanolyan borzalmas, mint a halott emberek terme.

Teremtésének rémisztő és természetellenes körülményei ellenére maga a szörnyeteg vegetáriánus, és úgy él közösségben a természettel, amelyre oly sok romantikus értelmiségi vágyott, akiknek célja nem a bárány és annak kölyke elpusztítása volt, hanem éhségük csillapítására megelégedtek magvakkal, és bogyókkal.

John Harvey Kellogg

John Harvey Kellogg, forrás: George Grantham Bain Collection/Library of Congress, Washington, D.C. (digital file no. 15047u)

A századfordulón John Harvey Kellogg amerikai orvos a leginkább említésre méltó, ő volt a vegetarianizmus szószólója, illetve a legnagyobb támogatója is. Kellogg holisztikus módszerekkel kezelte betegeit, főként a helyes táplálkozásra, beöntésekre és testmozgásra helyezve a hangsúlyt. A vegetarianizmust a „biológiai élet” filozófiája részeként hirdette, amely megköveteli a hívektől az alkohol és a dohányzás kerülését, valamint a rendszeres testmozgást. Kellogg filozófiájának meggyőződése az volt, hogy a szexuális tevékenység, és különösen a maszturbáció sokféle testi és lelki betegséget okoz, és ezért el kell fojtani. Ezt úgy próbálta elérni, hogy pácienseit alacsony fehérje- és magas szénhidráttartalmú diétára buzdította. Testvére, Will Keith Kellogg segítségével feltalálta a kukoricapelyhet, amely még azóta is kapható.

Lev Tolsztoj

Lev Tolsztoj, forrás: The Bettmann Archive

A vegetáriánus mozgalom 19. századi elterjedéséért az egyik leginkább felelős személy a realista orosz próza mestere, Lev Tolsztoj (élt: 1828. szeptember 9. – 1910. november 20.) volt. Élete utolsó három évtizedében Tolsztoj a kereszténység tanításait követte, szegényen élt, sok mindenről lemondott, a pacifizmusra (a háború, vagy az erőszak ellenzése) és az anarchizmusra (az egyén teljes szabadságát hirdető ideológia, amely az állam és minden hatalom felszámolását követeli) összpontosított. Tolsztoj nemcsak az emberek elleni erőszakot, de az állatok ellenit is elutasította. Az 1883-ban megjelent The Ethics of Diet című Howard Williams könyv orosz fordításának bevezetőjében Tolsztoj egy vágóhídi látogatást mesélt el, ahol tanúja volt az állatok szenvedésének és a mészárosok közömbösségének, akik úgy tűnt, érzéketlenné váltak munkájuk brutalitásával szemben.

Forrás:

britannica.com

Felső kép: pixabay